Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Tegyük tisztába… a kerékpárunkat is!

A csapadékosabb évszakok beköszöntével erőteljesebben szembe találjuk magunkat a problémával: a kerékpárunkon vastagon áll a sár, és pedálozás közben furcsábbnál-furcsább hangokat ad ki…

Kerékpár takarítás

Gondolom nem kell részletezni, miért jelent gondot a sár, por és egyéb szennyeződés a kerékpárunkon. Mivel meg szeretnénk őrizni a minőségét, le kell tisztítanunk a bringánkat, mely művelet az országúti, városi és terepkerékpárok esetében minimálisan tér el – hiszen utóbbi jó eséllyel „nyakig” saras lesz a rendeltetésszerű használattól, míg előbbiek inkább finom szemcsés pöttyökkel tarkítottakká válnak – de az alapvető elvek hasonlóak.

Mikor takarítsuk le a kerékpárt?

Ha nagyon tömören kellene megfogalmazni, akkor minden-kerékpározás-után. És direkt nem azt írtam, hogy a csapadékos, vizes-saras körülmények után, mert egy száraz, nyári napon is koszos lesz a kedvenc bringánk, csak kevésbé látványos formában. A sűrű tisztogatásnak több más célja is van: a törlés során könnyebben észrevesszük a vázon, alkatrészeken bekövetkezett változásokat (pld. repedés a vázon, szakadás a gumin, törés a váltófülön, kilazult csavar), másrészt több alkatrészünk élettartama is hosszabb lesz tőle, és harmadszor pedig a következő alkalom végére nem dupla mennyiségű koszt kell takarítanunk.

Mivel takarítsunk?

Pont az előbbiekben írt száraz, poros helyzetekben sokszor elég a pár perc alatt elvégezhető gyors váz és alkatrészek áttörlése, eltüntetve a port és kisebb saras foltokat egy benedvesített ruhadarabbal felvértezve. Ha nagyobb a kosz mennyisége, már nem elég a „simogatás”, és valami hatásosabb eszközre lesz szükségünk. Bár sokan elszörnyednek a gőzborotva és a kerékpármosás szavak együttese hallatán, ám a helyes használat igen hatékony mosóeszközzé varázsolja a félelmetes szörnyeteget. Első lépésként lehetőleg szereljük le bringánkról a komputert, GPS készüléket, lámpákat. Bár ezek többnyire időjárás-biztosra készülnek, a gőzborotvából az esőcseppeknél nagyobb nyomással rájuk zúduló víz akár be is juthat ezen kütyük belsejébe, aminek nincs túl jó eredménye... Második lépésként szemünk előtt lebegjen a következő intelem: a gőzborotvázás során legfőképp a kerékagyak, teleszkópos alkatrészek (villa, rugóstag, dropper post) és a különböző váznyílások (nyeregcsőbilincs, kormánycsapágy, kulacstartószemek) kerülendők a direkten (illesztékekre, nyílásokra merőlegesen) és nagyon közelről (15-20 cmnél közelebbről) irányzott mosástól! Ezt betartva kiseséllyel áznak be a szimeringek, tömítések, valamint nem szivárog a váz belsejébe víz. A megfelelő távolságra és célzásra e-bike esetében a különböző elektromos vezetékek, akkumulátor- illetve motorfedelek környékén is ajánlott ügyelni. Egyel kíméletesebb, ha egy kerti locsolócsővel felfegyverkezve kezdünk a takarításhoz. A háztartásokban levő vízcsöveken keresztül olyan nyomással távozik a víz, melynek használata nem igényel fokozott óvatosságot és odafigyelést.

A legbiztonságosabb pedig, ha vödörbe vagy lavórba teszünk mosószeres vizet, és onnan merünk ki egy nagyobb szivacsdarab segítségével folyadékot a bringánkra. A víznyomással és az alkalmazással itt sem kell óvatoskodnunk, ám ezen takarítási módnak van egy olyan veszélye, ha nem cserélünk kellő időközönként vizet a vödörben/lavórban, akkor az abba a szivacsdarabunkkal átkerülő szemcsék dörzsölhetik/karcolhatják a kerékpárunk lakkozását, festését. Távolítsuk el a fenti három módszer közül bármelyikkel is a sarat/koszt, bár a látható szennyeződés eltűnt, ha most félbehagynánk a takarítást, pár perc száradás után meglepődve tapasztalnánk, milyen foltos, milyen koszos a kerékpárunk. Ezt elkerülendő jöhet a puha rongy, és az enyhén mosószeres víz egy lavórba. Alaposan törölgessük át a kerékpár minden alkatrészét – kivételt képez a lánc és a tárcsafékek tárcsái. A szűkebb helyekhez, illesztékekhez, lánckerekekhez használhatunk elhasznált fogkefét is! A féktárcsákat egyszerűen csak egy száraz, tiszta ruhadarabbal töröljük át. A lánc viszont kicsit macerásabb művelet. Habár sokan leegyszerűsítik a takarítását, és vagy egy ecset segítségével vagy leszerelve 1-2 órára brigéciolba, benzinbe vagy gázolajba áztatják. Ezen megoldásnak több hátránya is van, azon jó tulajdonságaik mellett, hogy nagyon jól oldják a makacs szennyeződéseket. Egyrészt a speciális kezeléssel ellátott láncokról leoldja azokat a kenőanyagokat is, melyeket magunk egy kenéssel, olajozással már nem tudunk hasonló szinten pótolni. Másrészt a benzin vagy gázolaj használata nem épp környezetbarát választás… Emellett választhatjuk a féktisztító/zsírtalanító sprayket is, melyek a kisebb szennyeződéseket kiválóan eltávolítják. Vagy választhatjuk a kefés láncmosó eszközöket, amiket speciális, környezetbarát tisztítófolyadékkal feltöltve, a láncot leszerelés nélkül is takaríthatjuk.

kerékpár tisztítás

Tisztítás után jöhet az ápolás

Ha eltávolítottuk a szennyeződéseket, jöhet az ápolás/karbantartás: bár egyes felső kategóriás láncok rozsdamentes anyagokból készülnek, még azokat is ajánlott egy-egy nagyobb takarítás után átkenni. A megfelelően tisztán és kenve tartott lánc élettartama sokkal hosszabb, mint amelyik forgó részei között ott maradnak a porszemek, és kenőanyag nélkül dörzsölődnek a lánc alkotóelemei! A lánc kenésére használhatsz egyszerű műszerolajat, gépzsírt, speciális láncolajakat (ha professzionálisabb kerékpárod van, érdemes a lánc típusához megfelelő láncolajat választani), vagy waxot. Nagyjából ebben a sorrendben növekszik a hatékonyság és a komfort együttese… Ha erőteljesen sáros volt a kerékpár, és bőven jutott mosószeres víz a féktárcsákra is, érdemes azokat féktárcsatisztítóval átfújni. A teleszkópvillák- és rugóstagok becsúszószáraira, a porlehúzók környékére érdemes csepegtetni pár csepp olajat, és ezt követően alaposan átmozgatni azokat – de semmiféleképpen ne használjunk például WD40et. Ha a kosz és a víz átjutott a porlehúzón és az az alatti szimeringen, már hiába kenegetjük/fújogatjuk a becsúszószárakat bármivel is. Szét kell majd szerelni, és úgy kitisztítani… Végül pedig a nyitott elvezetésű bovdeneket érdemes kevés, sűrű olajjal vagy zsírral a bovdenházak végénél bekenni és átmozgatni. 


Kész? Nem…

Habár úgy gondolod, készen vagy, és nincs más teendőd, de van itt még egy dolog: egy bringás, aki imádja a vasparipáját, van annyira figyelmes, hogy áttörölgeti a felületeket egy puha, száraz ruhadarabbal, nem hagyva cseppfoltokat a fényezéseken – ehhez vannak különböző „fényesítő” folyadékok már, melyek használata újszerű csillogást varázsolnak a kerékpárunknak.

Ha ezzel is végeztünk, akkor vagyunk igazán készen…Kérdésed merült fel a leírtakkal kapcsolatban? Vedd fel velünk az elérhetőségeinken!