Kerékpár váltó kisokos
Egy vagy két váltóval?
Napjainkban már nem csak a városi használatra tervezett kerékpárokon találkozhatunk csak egy lánctányérral elöl – ezzel együtt egy darab váltóval a bringán. A fogaskoszorúk megnövekedett lánctányér-darabszáma, valamint azok fogszáma révén sokkal nagyobb és optimalizáltabb váltási tartomány áll rendelkezésünkre, így sok mountain bike és országúti kerékpáron is hiába keressük ma már az első váltó – ez súly optimalizálását és karbantartási igény csökkenését eredményezett. Persze ez nem jelenti azt, hogy a két váltóval szerelt, 2× illetve 3× hajtásrendszerek rosszak lennének, mondjuk azt inkább, hogy nehezebbek, „munkás” a megfelelő áttételt megtalálni, és több odafigyelést valamint karbantartást igényelnek.
Meghibásodhat a kerékpár vagy annak alkatrésze a rossz váltásról?
A rossz váltás leginkább a bringánk láncát terheli meg, melynek köszönhetően ezen alkatrészünk a tervezettnél erőteljesebb mértékben és ütemben nyúlik, valamint nagyobb terhelés esetén akár el is szakadhat. Ezen kívül a lánckerekek is fokozottabban kopnak rossz váltások során. A kerékpár nagyon apró eséllyel sérülhet ilyenkor, a váltónk károsodására is csak egy kicsit nagyobb sansz van – a túlterhelt és elszakadó lánc okozhat sérülést a váltókanálban, az pedig egy túlzott figyelmetlenség esetén a kerékpárunk váltótartófülében vagy a kerekünk küllőiben.
Mi a helyes sebességváltás titka?
Ha csak hátsó váltónk van, alapvetően nem lehet elrontani a váltást, hiszen a rendszer egyszerű, és úgy lett kialakítva, hogy a hátsó váltónkkal bármely rendelkezésünkre álló lánckereket használjuk. Amire figyelni kell, hogy indulás előtt váltsunk olyan áttételre, mely segítségével kicsi erőfeszítéssel tudjunk mozgásba hozni a kerékpárt– ez egyben a lánc és lánckerék tartósságát is növeli. Ha elöl is van váltónk, ennél picit több odafigyelésre lesz szükségünk. „Öreg motorosok” körében jól ismert kifejezés, hogy ne váltsunk keresztbe! Ez tulajdonképpen összefoglalja mire is figyeljünk még. Nagyon leegyszerűsítve ez annyit jelent, hogy hajtás közben a láncot tartsuk minél jobban párhuzamosan a haladási irányunkkal, mert ellenkező esetben jönnek a gondok. Vagyis, hogyha elöl két lánctányérból választhatunk, akkor amíg ezek közül a külső lánctányéron fut a láncunk, hátul a fogaskoszorún csak az alsó tartományokat vegyük igénybe – úgy nagyjából a fokozatszám felétől, vagyis egy 8 sebességes fogaskoszorú esetében a negyedik lánckeréktől lefele – míg a belső lánckerék használata esetében a fogaskoszorún a felső tartományban mozogjunk. Persze ettől 1-2 lánckeréknyit eltérhetünk olykor-olykor: például egy 2×10 fokozatú hajtásnál a külső tányért párosíthatjuk az alsó 6-7 fokozattal is. Három lánctányéros hajtás esetében a fogaskoszorú lánckerekeit osszuk el három fele, és pici átfedéssel a fenti logikát követve váltsunk! Egy 3×9 sebességes hajtás esetében a nagy tányért az alsó 4, a középső tányért a középső 5, míg a legkisebb lánctányért a felső 4 fokozattal használva optimális a váltás.
